Az Első Magyar Alkalmazott Tudományok Versenye Kiskunhalason szakmai verseny volt. Nem terminátorok küzdöttek egymás ellen, ahogy biztos el lehetne adni a rendezvényt, hanem fiatalok által három hónap alatt elkészített robotok próbálkoztak a kitűzött feladatot megoldani. A kezdetek kezdetén az én szándékom az volt, hogy valami olyan dolog alkotására ösztönözzem a fiatalokat, ami a gyakorlatban is működik.

           A képek által talán nem érezhető át az a rengeteg munka ami egy ilyen jármű megépítéséhez kell. Nézzük a Kis Vakondok által épített robotot. Teljes mikrokontrolleres vezérlés, mind a robotban mind a ’marsi’ alfabázison. A kapcsolatot 433MHz adó-vevővel oldották meg. A robot irányításához a pálya felett ’keringő’ műhold képét használták fel. A képre egérrel rajzolták meg az útvonalat, amit a robot pontosan követett. Ne kérdezze senki, hogy csinálták, de aki át tudja gondolni a feladat nagyságát tudja eszméletlen sok munka van benne. Sajnos a homokban a differenciálmű miatt a kerekek hamar elakadtak, így nem értek el a mintavétel helyéig. A Marslakók csapata hasonló megoldást alkalmazott. A robot tetején (a műanyag poharak tartják) található nagy fényerejű ledek a műhold kamerájával tartották a kapcsolatot. A figyelmes szemlélő egy sakktáblához hasonló valamit lát egy-két képen. A célja a műhold kamerájának optikai torzításának kompenzálásához kellett. Nem pár perces munka ilyen szoftvert írni. Ők eljutottak a kráterig, de a kínai elvtársak által épített tank mechanikai törése miatt a mintavétel meghiúsult. A szoros versenyben ez pedig végzetes volt A nyíregyházi fiúk nemes egyszerűséggel és 10Nm nyomatékkal elindultak volna a cél felé. Ha a sziklát nem sikerül az útból ’eltakarítani’, akkor a roboton  lévő processzorba írt algoritmus szerint érték volna el a célt. A váci csapat egy ipari plc-t épített a rover-re. A programja a lánctalpas járművet intelligensen vezérelte, kikerülve a sziklákat. A gondokat az ütközésérzékelő instabil működése okozta. A győztes csapat három kamera adatait dolgozta fel, de végül Ők is kézi parancsokkal irányították a robotot.

 

           Sokat kell fejlődni a verseny szervezésében is. Biztosítanom kell, hogy a csapatok legalább egy nappal  a verseny előtt tesztelhessék a pályát és alkalmazkodhassanak az adott technikai lehetőségekhez. A pontozási rendszert is át kell gondolni. Remélem lesz lehetőségem a hibákat kijavítani.

           A verseny szívet melengető része az volt számomra, mikor a versenyre benevezett, de a robot elektronikájával el nem készült GAMF-os csapat, amúgy profi mechanikájára a nyíregyházi csapat felszerelte a saját vezérlését. Így a kecskeméti csapat robotja is mehetett próbaképpen a ’marson’.

           Igazából számomra minden csapat egyformán nyertes lett.

           Végül szeretném, ha a verseny üzenete a mai gazdasági helyzetben az lenne: az oktatásból, a kutatás-fejlesztéstől nem szabad pénz elvonni. Ellenkezőleg, erőn felül kell áldozni rá. Akik itt voltak látták, hogy van értelme.

 

                                                                                                   Köszönettel:

                                                                                                              Sipos Attila

                                                                                                              vill. mérnök